Pálosvörösmart a Mátra és a Sárhegy találkozásánál, vadregényes völgykatlanban fekvő település, mely nevét az itt kolostort alapított Pálos Rendről kapta.

Pálosvörösmart a Mátra és a Sárhegy találkozásánál az első hegyvidéki település, Mátrafüred és Abasár települések között. Természeti adottságai jók, gyönyörű környezetben fekszik.
A múlt században itt élők földműveléssel és elsősorban az építőiparral foglalkoztak. A környező településeket a pálosvörösmarti kőművesek építették.
Településünk első írásos említése 1304-ben történik, mikor is Bene Pusztából az Aba nemzetségi Csobánka család tagjai, Sámuel, Pál és Péter Veresmartnak elnevezve a Pálos Rendnek adományozta a község területét. A Mátraalján települt pálosok a haza védelmét a nép mozgósításával, testi-lelki ápolásával szolgálták. Önfeláldozóan gyógyítottak a pestis és egyéb járványok idején is. Az akkori határjárás alkalmával a területet bejárva jelfák, kőrakások segítségével rögzítették a határt, mely a jelenleginek sokszorosa volt. Az adományozott terület magába foglalta pl: a jelenlegi abasári Kőbánya területét, a Pétermály területét, a Farkasmályi szőlőket, a Barát rétet és Kékestető Paráddal határos részét. Farkasmály területén szőlő- és bortermeléssel foglalkoztak. Közel 200 éves (1304-1526) itt tartózkodásuk alatt a gazdag benei birtokhoz, amelyen több kalló- és őrlőmalom is volt, időközben még többet megszereztek. Sőt, a saját területükön több új malmot építettek.
A Pálos Rend templomát és Kolostorát 1334-ig építették. A kolostor az egyik legnagyobb volt az akkori Magyarországon. Az 1334-es okiratok a Kolostor mellett lakott területekről – portákról – tesznek említést. A törökök magyarországi térhódítása alatt az a kivételes helyzet állt elő Gyöngyös térségében, hogy amíg a Mátraalján Bene és Veresmart majdnem teljesen elpusztult, Gyöngyös város, és benne a ferences rend védelmet kapott. A mezőváros ugyanis szultáni tulajdon lévén viszonylagos önállóságot élvezett. A veresmarti pálos és a gyöngyösi ferences rend több területen is segítette egymást. A törökök elől az utolsó Pálos Atya, Sőtér Benedek is elmenekült és a Gyöngyösi Ferences Kolostorban élt haláláig. A monostor és a templom javait és kegytárgyait is ide menekítették, melyek a később megépített Benei-Mátrafüredi és a Pálosvörösmarti templomban találhatók.
A 18. század Veresmart életében mozgalmas viszonyokat teremtett. A folyamat egyik legfontosabb eleme a kolostor környékének benépesítése volt, amely még 1659-ben elkezdődött, s a pálos rendi Csepelényi György vértanúságával végződött. Ezt csak jóval később, 1743-ban követte a második „a Puszta templom környéki” telepítés Orczy báró jóvoltából, amikor még a kolostor és a hozzá tartozó épületek helyrehozható állapotban voltak. A betelepítés azonban itt nem állt meg, sőt felgyorsult. A harmadik népesítést már ismét a jogos, ősi tulajdonosok, a pálosok végzik. Időközben a pálosok az elpusztult, illetve pusztulófélben lévő benei, pétermályi és veresmarti, tehát a három telephelyen is fellelhető kolostorrészeiket és birtokaikat pereskedéseik révén részben visszaszerzik. Egyben a rendnek nemcsak személyi állománya gyarapszik, hanem gazdasági növekedése is újra indul. Ez a folyamat 1749 táján kezdődik, amikor a település területén leginkább már csak a templom és a kolostor romjai emlékeztetnek a hajdani gazdaságra. Különböző helyekről toborzott szlovák és lengyel zsellérekkel, kecskepásztorokkal kezdte meg a pálosok pesti konventje a települést benépesíteni. A kis telep igazgatására egyúttal ispánságot is létesítettek. Mikor a pesti pálos rend a tulajdoni jogkört átvette, a kis terjedelmű birtokokat haszonbérlet útján értékesítette.
Veresmarton kezdetben csak szűk imaházat és kis kápolnát építettek. A község jelenlegi temploma 1893-ban épült. A benne elhelyezett két kis szobor a régi kolostorból való, és nyilvántartják a műemlékek között. A szobrokat a gyöngyösi ferencesek mentették meg a török pusztítás elől.
A község 1901-től lett Pálosvörösmart. A Pálos Rend II. József által történt feloszlatása után a község a Vallás Alap kezelésébe került. Területét többször megcsonkították, majd 1951-ben Elnöki Tanácsi Rendelettel Abasárhoz csatolták. A rendszerváltás után 1992-ben kezdődtek az önállósági törekvések, melyek 2006-ban a községegyesítés megszüntetéséhez vezettek.
2006. október 1-én megalakult Pálosvörösmart Község Önkormányzat hét képviselővel, egy polgármesterrel és helyettesítő jegyzővel. 2007. január 1-től felállítottuk a Hivatalt, ahová 2 fő köztisztviselő és 1 fő falugondnok is felvételre került. A községben jelenleg 670 polgár él.
Fontos esemény a település életében, hogy megújult a Kultúrház, IKSZT címbirtokosi címet kapott, és a 2012-es évtől aktívan részt vesz a település életében.